Reggel felkeltem, gyorsan megreggeliztem, aztán indultam a Sportfesztiválra. Jött még Mama chan, Max, Tony és Lei Lei, a kísérőnek pedig egy aranyos nénit kaptunk, Fumiko-t. Már közel lehet a 70-hez, ha nem több, de perfektül beszéli az angolt. Szokott hétfőnként japánt tanítani a koleszunkban.
Az eső miatt a közeli iskola tornatermében tartották a rendezvényt, ahol már rengeteg gyerek, felnőtt és idős ember összegyűlt. Leültünk a Nishiki machi 1-es körzetében lakóknak kijelölt területre, és néztük, hogyan ügyeskednek a „szomszédaink”.
Hamarosan mi is sorra kerültünk, elsőként a zsemle evő versenyben vettünk részt. Zacskókba csomagolt édes és sós bucikat kellet lehorgászni szájjal a rúdról. Csipesszel volt a kötélhez erősítve, így nem volt kihívás, viszont annál nagyobb móka.
Kiderült, hogy ezt a fesztivált már 38.alkalommal szervezték meg a környék lakói, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Mind a fiatalok, mind az idősek számára egy jó lehetőség arra, hogy ápolják a kapcsolatukat a helyiekkel.
12 körül kaptunk ebédet, nagyon finom volt. Közben beszélgettünk a helyi nénikkel, sőt még a kis japán lánykákkal is, akik megtanítottak nekünk egy tapsolós játékot. Az egyik lánynak meglepően barna volt a haja, kiderült, hogy az apukája amerikai. Ő is itt lakik a közelben.
Később részt vettünk a labdadobálós játékban, ahol 3 perc alatt minél több golyóbissal kell beletalálni a kb. 4 méter magasan lévő zsákba. Elég rosszul teljesítettünk :D
Hamarosan a cukorkaevő versenyt is kipróbálhattuk, előttünk egy hadseregnyi gyerek várt a sorára. Szájjal kellett kihalászni a cukrot a liszttel teli vályúból. Mindenkinek fehér lett az arca, elég viccesen néztünk ki.
Ezután a srácok beálltak az ugrókötél versenyszámba, ahol vagy 10 embernek kellett összehangolnia a mozgását. Elég ügyesek voltak a fiaink.
Majd elkezdődött az össznépi kő-papír-olló verseny, a fődíj egy bicikli volt. A végén egy kisfiú nyerte meg, látszott, hogy mennyire örül.
A legutolsó szám egy gyorsasági játék volt, egy szalagot kellett áthúzni magunkon, és tovább adni a sorban mögöttünk állónak. Vicces volt.
Végül sor került az eredményhirdetésre, negyedikek lettünk hármas holtversenyben. Ezután elköszöntünk a néniktől és hazajöttünk.
Sajnos csak fél 5 körül tudtam nekiállni a tanulásnak, de elég nyögvenyelősen ment. 10 körül már semmi erőm nem volt hozzá, éjfélkor kidőltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése