Reggel értem jött a néni, aki angolt tanít egy iskolában gyerekeknek és felnőtteknek. Jót beszélgettünk a kocsiban, olyan 15 perc alatt oda is értünk a helyre.
A közönség főleg idősebb nőkből állt, egyetlen bácsi volt csak. Angolul és japánul tartottam az előadást, amit egész jól fogadtak. Azt hittem kicsit jobban feloldódnak majd, de csak a beszélgetős résznél nyíltak meg.
Ők is meséltek 1-1 percet egy általuk választott japán témáról: ünnepekről, szokásokról. A végén megkóstoltattam velük a gulyás és a piros arany krémet. Egészen ízlett nekik.
Miután kimentünk a teremből, telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy 2 hét múlva elmegyünk együtt valahova.
Hazahozott a tanárnő a koleszbe, aztán csináltam currys rizst, amit jól meg is ettünk. Ezután pihentünk egyet, megnézegettem a Bon Jovi számokat, aztán elindultunk a vonathoz.
Találkoztunk Mamachannal és Kóval, mert 7-től velük próbáltam. Yu kicsit késve érkezett, de addig mi vettünk hideg üdítőt. Isi borzalmas ízű csípős gyömbért ivott. A vicces az volt, hogy Maruchan, a Bon Jovis szintis volt az eladó, és olyan tiszteleti nyelven beszélt hozzám, hogy zavarba jöttem. Persze nem tehetett mást, neki most ez volt a feladatköre.
Isi beizzította az erősítőt, így már az ének ki volt hangosítva. Fél óra múlva megjött Yú is, elpróbáltuk párszor a dalt, elég jól ment.
Ezután átmentünk a Kata koleszébe, már szinte mindenki ott volt. Nagyon várták Isit, és nagy szeretettel fogadták. Jókat beszélgettünk, nevettünk és persze felköszöntöttük Akarit meg Takakit, Kata és Peti tutorát.
Az első legális korty - 20 éves (nagykorú) lett Akari
Kata egy isteni tortát rendelt nekik.
Fél 2 körül hazahozott minket Takaki, akivel idáig nem beszéltem túl sokat, de nagyon rendes gyerek.
Isinek is nagyon szimpatikus volt az egész társaság, örülök, hogy ilyen jól sikerült az este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése