Reggel megettünk egy-egy szendvicset, aztán elindultunk a Kiyomizu-dera, Tiszta Víz Temploma felé. 15 perc buszozás és egy meredek domb megmászása után meg is érkeztünk a fa- és kőállványra épített fa templomhoz, amit körbejárva lesétáltunk a lábához.
Útközben bementünk a templomnál lévő szerelmesek szentélyébe, ahol jóslástól kezdve szerelmesek kövén keresztül minden volt.
Kívánságunkkal ellátott papírfigurát kell vízbe dobni
és megvárni, amíg elázik - már majdnem mágia
és megvárni, amíg elázik - már majdnem mágia
Az alsó résznél lehetett inni a a Tiszta Víz forrásából, ami elvileg szerencsét hoz. Meglepően kevesen voltak, ezért alig kellett sorba állni. Finom, tiszta volt a víz.
Végigsétáltunk a híres kiotói dimbes-dombos utcákon és végignéztük a teás, legyezős, kerámiás boltokat.
Hamarosan megérkeztünk a Kódai-ji elé, ahol megforgattuk az imamalmokat, amire szútra volt felróva.
A Kódai-ji-ben végigjártuk a tatamis szobákat és kiértünk a zen kerthez, aminek sárkányalakját éppen szedték össze a kertészek. Hihetetlen szépen nézett ki. A sárkány éve van, ezért rakhatták ki az egyébként kötött elrendezésű zen kertbe.
Felmentünk a domboldalba, ahol először azt a helyet láthattuk, ami alá Toyotomi Hideyoshi (nagy japán hadvezér) felesége, Nene van eltemetve. Az épületben Toyotomi és Nene kb. 400 éves szobra közt egy maki-e, aranybehintéses lakk ládikó díszelgett.
A hegyen feljebb két faházikó állt. Kiderült, hogy Nene teaháza volt, az egyetlen japán történelmében, ami kétemeletes. Mellé épült még egy fa ház, aminek bejárata a hajós bejáró nevet kapta, ugyanis régen tó állt a ház előtt, és egészen addig be lehetett evezni. :D
A bambuszligeten keresztül visszamentünk oda, ahonnan jöttünk. :D
A következő állomásunk a nagy Kannon szobor volt, ami elé füstölőt helyeztünk.
Megfordultunk a Kívánság Gömbje körül háromszor, hátha beteljesül.
Átvágtattunk a Buddha lábnyomához, majd megcsodáltunk a Kannon szobor belsejében elhelyezett szobrokat.
Miután megnéztük a múzeumot, ahol gyönyörű berakásos lakktárgyak kerültek kiállításra, tovább indultunk a Gion felé.
Útközben belefutottunk egy pagodába és templomba, amit nem terveztünk megnézni, de azért készítettünk pár képet.
Ezután láttunk a Chion-in épületét, megcsodáltuk a Yasaka szentélyt, majd kisétáltunk a Gion negyedhez, ahol megnéztük a boltokat és láttunk pár „gésát”.
Bekaptunk egy-egy szendvicset és vártunk a buszra, hogy eljussunk utolsó állomásunkhoz, a Sanjú-singen-dó-hoz. Sajnos sokat kellett várni, de pont félórával a zárás előtt sikerült odaérni.
Lenyűgöző látvány volt az ezer darab ezer karú Kannon szobra, és az egy nagy Kannon ráadásként. Kihagyhatatlan élmény!
Visszabuszoztunk a városba és felmentünk a Kiotó Toronyba, ahová kaptunk ingyen jegyet. A legfelső szinten, ami 100 méter magasban volt, ingyen használható távcsövek voltak kihelyezve, amivel az ember végigpásztázhatta a várost.
Elsőként a hotelünk ablakát kerestük meg. Igen, lehet kukkolni. :D Furcsa mód csak a mi emeletünkön csak a mi ablakunkon volt piros háromszög. Ide nézz, itt vetkőzik a külföldi! :D
Megkerestük a messzelátóval a nevezetességeket, amit eddig végigjártunk. Kiszúrtuk a havas hegycsúcsokat és a nagy írásjegyét a domboldalban.
Megvártuk, mire lemegy a nap és felkapcsolódnak a lámpák. A kivilágított Kiotó is nagyon szép volt.
Lefele menet lefényképezkedtünk egy vicces tükör előtt, meg pár gyerekeknek való játék mellett.
Mivel már éhesek voltunk, kerestünk olyan helyet, ahol lehet sukiyakit enni, de nem igazán volt, így a hotel érintésével beugrottunk az udonozóba és ettünk egy-egy currys udont.
Karamellás és zöld teás puding
Visszagyalogoltunk a hotelhez és kifújtuk magunkat. Holnap anyuék indulnak is Tokióba, én pedig várost nézek még kicsit. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése