Reggel 8-kor keltem, mert 9-re jött értek Moritake tanárnő, és elvitt kocsival az angol órára. Ugyanazokkal a 40-70 közötti diákokkal találkoztam, akikkel fél évvel ezelőtt. Meséltem nekik arról, mi tetszett Japánban, összehasonlítottam pár dologban Magyarországgal. Kicsit angolul, kicsit japánul beszélgettünk.
A végén, mivel meséltem Moritake tanárnőnek a kutatási témámról, ezért arról is beszélgettünk vagy fél órát, aminek nagyon örültem. Mégiscsak volt értelme elmenni. :D
Felírtam nekik a táblára az otthoni elérhetőségeimet, és lefixáltunk egy időpontot, amikor elmegyünk utoljára együtt ebédelni. Remélem, nem akkor megy haza Mama.
Közben küldtem az Alnek pár bátorító mailt (madár emotikonokat), mert 9-17-ig madár lesen van a KAMPUSZON. El se hittem, amikor meghallottam. Valami óra keretében kellett mennie. :D
Hazavitt a tanárnő autóval, utána elmentem vásárolni és ebédet főztem. Evés után nekiálltam az 1600 karakteres beadandó megírásának, aminek a feléig el is jutottam.
A japánok nagyon takarékoskodnak az energiával,
de ez azért egy kicsit már túlzás :D
de ez azért egy kicsit már túlzás :D
Biciklire pattantam, és áttekertem a sulihoz közeli boltba, ahol Sárival találkoztam. Bevásároltunk, aztán nehézkesen, de megsütöttük a csirkét ropogósra, tettünk mellé ananászt meg grépfrútot. Köretnek salátát és krumplipürét készítettünk. Nagyon fincsi lett. Mivel kicsi a konyha és csak egy főzőlap van, baromi nehéz volt két embernek egyszerre dolgoznia, de nagyjából megoldottuk.
A megbeszélt 7 helyett fél 8-ra mentünk le a közös tatamis szobába, ahol már elég sokan voltak, de nem mindenki. Aki kun jött a legkésőbb, 8 után, de így rá már nem tudtunk várni, elkezdtünk enni. Volt koreai, kínai kaja, zöldséges csirke, ráksaláta, szóval nem szűkölködtünk. Jókat nevetgéltünk, aztán 10 körül mindenki elment Round 1-ba, de nekünk Sárival nem volt túl sok kedvünk hozzá, végül maradtunk.
Fél 3-ig beszélgettünk, végül ott aludtam nála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése