A napot javarészt pihenéssel és dobolással töltöttem. Vacsebédre elmentünk a Sushi-ró (roll)-ba, és degeszre ettük magunkat.
Este fél 7-kor elindultam a suliba, mert fél 8-tól kezdődött a színpad őrzése, amit jó japán hagyomány szerint csoportosan végeztünk.
Az első csoportba főként elsőévesek voltak beosztva (én is annak számítok). Felvágtuk a zöldségeket és 4 részre osztottuk.
Sok értelme nem volt ott lenni, ugyanis rengetegen dolgoztak a színpadon. Finom „Nabe” levest ettünk, ami igazából nagy edényben főtt zöldséges, húsos ételt jelent. Isteni finomra sikerült.
Mivel időigényes az elkészítése, és a húsnak is főnie kell, ezért mondhatni végigfőztük és ettük azt a három és fél órát.
Mi elsőévesek készítettük el a sempai-ok, felsőbb évesek részét is, akik 10 körül meg is érkeztek. Köztük volt Keigo is, a basszerosunk, aki csodaszép szőkére festette a haját.
Hozott nekünk sushit, amit kő-papír-ollóval osztottunk el. Kénytelen voltam kipróbálni a híres tejes kólát, ami hagyománnyá vált a Sound Family-n belül.
Mielőtt indultam volna haza, elmentem mosdóba, ahol összefutottam egy hatalmas pókkal. Úgy nézet ki, mint egy tarantula. Áááááááááááááá!
11 körül hazabringáztam, hajat mostam és kidőltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése