Elég sokáig durmoltunk, tollászkodtunk, takarítottunk, mostunk, végül elindultunk Beppu felé. Megvettük a jegyeket a buszállomásnál, ami kedvezményes szettben csak 2200 yen volt. Hamarosan megérkeztünk a Takazaki hegyhez, ahova gyalog lehetett felmenni.
A makik szabadon mászkálhattak, az az ő kis királyságuk. Felértünk egy játszótérszerűre kialakított helyre, ott volt az egész csapat. Hozzánk szegődött egy néni, aki önkéntesként elmagyarázza a turistáknak angolul (jó angolsággal, ami meglepő), hogy miként is élik a majmok a mindennapjaikat.
Először kiderült, hogy két csoport él ezen a hegyen, az A és a B csoport. Legelőször a csoportba került hím lesz az első számú, és így tovább lefelé a ranglétrán. A hímek között sosincs viszály pont a hierarchia miatt, azonban a nőstények és a gyerekek gyakorta civakodnak. Láttunk is párszor ilyet.
A csoportok beosztották maguk között, hogy az egyik délelőtt, a másik délután van a lenn, a hegy lábánál. Mesélte a néni, hogy fenn a csúcson vannak fehér kutyák, és még kis cuki kölyök is úgy levadássza a majmot, mint a sicc.
A másik érdekesség, hogy a B csoport mostani alfahímje régen az A csoport vezetője volt, de egy nő miatt elhagyta azt., így a B csoportban teljesen alulról, a ranglétra legalacsonyabb fokáról kellett újra indulnia.
Persze a csoportváltásnak van más magyarázata, mint egy egyszerű kis nőcske. :D Mivel már olyan régen volt az A-között, hogy nem tudni, ki rokona, ki nem, így a vérfertőzés elkerülése érdekében elhagyta a csoportját.
Még egy szabályra felhívta a figyelmünket a néni: a kismajmok 1 éves korukig játszhatnak a játszótéren, utána átadják a helyüket a következő generációnak. A kis makiknak van tavacskájuk, amiben gyakran búvárkodnak. Ki is tudják nyitni a szemüket a víz alatt.
A legdurvább az, hogy minden egyes szabály a majmok által felállított természetes törvény. Az embereknek semmi beleszólásuk sincs ebbe. És ami mindennek a teteje: ez a szabályrendszer a japán majomkolóniákra érvényes. Azt hiszem, ez nem meglepő: hierarchia, lojalitás. :D
Kérdés: a tyúk volt előbb, vagy a tojás?
Ezután átsétálunk az Umitamago-ba, ami egy tropicarium.
Eszméletlen látványt nyújtott a tengeri élőlényekkel teli hatalmas akvárium. Olyan közel úsztak hozzánk a ráják, cápák, halak, hogy üvegen keresztül majd’ meglehetett simogatni.
Volt horror kiállítás ijesztő halakból, színüket változtató medúzák, kis halacskákból álló „csillagpor” és még sok gyönyörűség.
Láttunk rozmárt, fókát, tollászkodós magánszámot nyomó vidrát. A rozmár beleszeretett Isibe, csak úgy nyomta hozzá az arcát.
Lehetett kis cápát simogatni, persze az nem volt olyan hülye, hogy közel jöjjön. Az egészet egy delfin show zárta. Pörögtek, ugráltak, partra szálltak :D a delfinek. A végén még labdáztak is a gyerekekkel.
Ez itt az "isin-delfin":D
Láttunk tekiket is, ezt az Andicának fotóztam:
Ráadásként megnéztük a lajhárt, aminek a japán neve kétujjú lustaság :D
Ezt a mesés napot egy finom vacsorával zártuk a bácsinál, aki már jól ismert minket. Beszélgettünk kicsit a japán nyelv nehézségeiről, aztán a finom vacsi után hazajöttünk.
Megnéztünk egy francia filmet, aztán lepihentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése