2011. július 3., vasárnap

Koncert és miegymás

Reggel 9 előtt találkoztam a basszerosunkkal, megjöttek a helyre az autók, bepakoltuk a hangszereket. Hamarosan elkezdődött a beállás és tartott egészen 12-ig.
Közben elmentünk venni ebédet és beszélgettem pár Sound Family-ssel. Az egyik srác úgy nézett ki, mint Jet Lee.


Aztán elkezdődtek a koncertek, nagyon ügyesek voltak a zenekarok, és jó zúzós zenét játszottak.


A szintisünk, mint kiderült, egy nagyon energikus zenekar énekese is volt egyben, ördögi hangja volt. A gitárosunk szintúgy egy kemény zenét játszó bandában is szerepelt.



2 körül megérkezett Peti és beállt pogózni a japánok közé. Vicces volt. :D Hamarosan megérkeztek Isiék is, vagy 6-7-en eljöttek megnézni minket.



Yukko és a barátnője is ott volt.
Nagyon örültem nekik. Ők kissé meglepődtek a zenén, életükben először voltak rock koncerten.

Aztán mi következtünk. A felvezető zenénk a sakura című népdal volt, ami átcsapott egy Bon Jovi számba. A konferáló szövegből kiderült, hogy én vagyok az első külföldi, akit bevettek körükbe. Azt hiszem, ez nem kis megtiszteltetés.




Jól sikerült a fellépés, mindenki éneket, főleg a cserediákok :D Nagyon élvezte a zenekar is. Az előadás után végigugráltuk Katával az utolsó két koncertet, aztán elmentünk a plázába vásárolni négyen. A négy magyar.
Mindenhol 30-50%-os leárazás volt, így vettem 2 felsőt, Isi megajándékozott titokban egy leginggs-szel, Peti és Kata is bevásároltak.

Hazamentünk Isivel, én pedig hamarosan indultam vissza, hogy csatlakozzak a Sound Family-sekhez. 9-re meg is érkeztem a vonatállomásra, de nem jött válasz az sms-emre. Szerencsémre Kata éppen arra biciklizett, mert a boltba igyekezett.
Próbáltam hívni a srácokat telefonon, de nem vettél fel. Valószínű már jól berúgtak addigra, mert 8-ról kezdődött az ivászat.

Fél órát vártunk, aztán elindultunk Katával a boltba. Vettünk pár 3%-os „piát” és átmentünk Alhez. Ittunk, beszélgettünk, néztük a Pekingi olimpiát.


Kiderült, hogy többek közt Al rokonai is képviselték Marshall-szigeteket. Kata féltékenységi jelenetet rendezett egy sörös dobozzal, ugyanis Draft volt a neve az ő sörének, és volt egy draft felirat Al sörén. Ezen szegény Kata kibukott :D


Ugribugriztunk még kicsit, aztán hazaindultam.
Kissé csalódott voltam, hogy megfeledkeztek rólam a japánok, de Kata felvidított.

Ahogy jöttem le a lejtőn, összefutottam a gitárosunkkal, aki bocsánatot kért, amiért nem vette fel a telefont. Jól berúgtak. :D Kiderült, hogy a basszeros még valami fura táncot is lejtett a helyen.

Fél 2-re hazaértem biciklivel, kicsit megáztam, de nem vészesen.

1 megjegyzés: